David Tawei Lee Ph. D. külügyminiszterDavid Tawei Lee Ph. D. külügyminiszter
Kínai Köztársaság – Tajvan
„Ahogyan elindulunk ezen a nagy közös úton, fogadjuk, hogy soha senkit nem hagyunk hátra.”
Alakítsuk át a világot: a Fenntartható Fejlődés 2030-as tervezete
New York a világ egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Mi is, tajvaniak, mint ahogyan a világ más országaiból érkező turisták, izgalommal derítjük fel első kézből, élőben a város híres látnivalóit – a Szabadságszobrot, a Times Sqaure-t, és természetesen a globális világunk egyik igazi központját, az ENSZ székházát. Ezek a látnivalók – főképpen a legutóbbi – az egyenlőség, a sokszínűség és a szabadság szimbólumai. Sajnálatos módon az utóbbi időben ezeknek a briliáns elveknek a fénye kissé elhomályosult, és egyre több tajvani látogató érzi azt, hogy távol kerülnek tőlük az ENSZ alapelvek, csupán csak azért diszkriminálva őket, ahonnan jönnek.
Bár az ENSZ az emberekről szól, mégis az ENSZ emberi jogok terén mutatott univerzalitása nem terjed ki a 23 millió tajvani állampolgárra. Ez a megkülönböztetés 1971-re nyúlik vissza, amikor is országunk elveszített képviseletét a szervezetben. Azóta Tajvan számos kihívással és az elszigeteltséggel kellett, hogy szembesüljön a kialakult nemzetközi helyzet miatt. Mindazonáltal ez a szerep nemhogy visszavetett volna bennünket, hanem inkább hajtott előre, mert hiszünk abban, hogy aki követi az erényes és helyes utat, soha nem marad magára.
Mióta külügyminiszterként a világot járom és végzem a munkám, mindenhol azt látom, hogy a tajvaniak tapasztalata a környezetvédelem, a közegészségügy és gyógyítás, mezőgazdaság, oktatás és számítógépes technológiák terén milyen jelentősen segíti a partner országainkat a fejlődésben és növekedésben. Elkötelezettek vagyunk továbbra is segíteni a baráti és partnerországokat, valamint együttműködni velük a jövően is, hogy megőrizzük a világ békéjét, biztonságát és fejlődését úgy, hogy az mindenki számára előnyös legyen.
Tajvan erőfeszítései és megszerzett elismertsége ellenére, az univerzalitás iránti igény ellenére, és az ismételt fogadkozások ellenére, hogy senkit nem hagyunk hátra, az ENSZ úgy tűnik, mégis magára hagyja Tajvan 23 millió lakosát. Ez év májusában Tajvantól megtagadták a lehetőséget, hogy részt vegyen a 70. WHA kongresszuson, annak ellenére, hogy az elmúlt 8 évben megfigyelőként már lehetősége volt erre. Tajvan elutasítása – az országé, mely 6 milliárd USD összeget fordított nemzetközi egészségügyi és humanitárius segítségnyújtásra 1996 óta, mely összeg millióknak nyújtott segítséget világszerte -, ellene megy az ésszerűségnek, és egy sötét foltot hagy a WHO tevékenységében, olyat, mint a SARS alatt is történt, és amely 2003-ban emberéleteket is követelt.
Ez az igazságtalan bánásmód azonban sem eddig, sem ez után nem fogja visszatartani Tajvant attól, hogy tovább folytassa a munkát mind a saját állampolgárai, mind a nemzetközi közösség javára. Mint a világ 18. legjelentősebb kereskedelmet bonyolító és 11. legszabadabb gazdasága, Tajvan egyensúlyba hozta jogi szabályozását az ENSZ emberi jogi alapelveivel, valamint a demokratikus értékek szerinti életformával. Az egyenlő bánásmód terén Tajvan ugyanolyan keményen – sőt néha keményebben is – helyt állt, mint a világ bármely más országa. 2016-ban a tajvani emberek megválasztották az első női elnöküket. Emellett a törvényhozásban a nők aránya Tajvanon eléri a 38%-ot. Tajvan vibráló társadalma otthona számos olyan civil szervezetnek, mely világszerte is tevékenykedik. Ha beüt egy katasztrófa, a tajvani nem kormányzati szervezetek mentőalakulatai rögtön odasietnek a helyszínre, hogy részt vegyenek a segítségnyújtásban, bevetve teljes elhivatottságukat és professzionalizmusukat.
Tajvan jelenleg is dolgozik az első Önkéntes Nemzeti Áttekintés kidolgozásán, mely részletesen dokumentálja majd az ENSZ Fenntartható Fejlődés Programjának területén elért eredményeket. A közegészségügy és gyógyítás területén például Tajvan az elmúlt években sikeresen működött együtt más országokkal olyan fertőző betegségek leküzdésében, mint a MERS, az Ebola vagy a Zika vírus. Tajvan emellett támogatja a zöld gazdaságot és a zöld energiát. Célja, hogy 20%-ra emelje a megújuló energia arányát 2025-re, ami a mostani érték ötszöröse. 2050-re célja, hogy a szén kibocsátást a 2005-ös szint felére szorítsa vissza.
A Kínai Köztársaság útlevelével rendelkező állampolgárok vízummentesen vagy könnyítésekkel utazhatnak a világ 165 országába és területére, ami annak is szól, hogy a tajvani turisták, üzletemberek és tudósok kivívták az országok tiszteletét és elismerését. Ezzel szemben egyetlen lépést nem tehetnek az ENSZ székházában.
Éveken át a tajvani NGO-k képviselői számos területen - őslakosok, munka, környezetvédelmi és női egyenjogúság - ki voltak tiltva azokról az eseményekről, melyeket az ENSZ New York-i központjában vagy a genfi Palais des Nations-ban rendeztek csupán azon okból kifolyólag, mert tajvaniak. Ugyanúgy, ahogyan a nemzetközi sajtó közösség nemtetszését is kiváltva, tajvani újságírók nem tudósíthatnak személyesen az ENSZ találkozóiról.
Ez a megkülönböztető elbánás, melyet az ENSZ bürokraták vezettek be –és a tajvani emberek ellen irányulnak -, az 1971-es ENSZ Közgyűlési Határozat (2758 (XXVI)) rossz értelmezéséből és alkalmazásából ered. Fontos megjegyezni, hogy míg a határozat értelmében a Kínai Népköztársaság foglalta el Tajvan helyét az ENSZ-ben, ez a határozat soha nem mondta ki, hogy Tajvant onnantól kezdve a Kínai Népköztársaság képviseli. Még kevésbé azt, hogy Tajvan népét képviselné.
Fontos felhívni a figyelmet a politikai realitásokra, miszerint a Kínai Népköztársaságnak sem most, sem a múltban nem volt fennhatósága Tajvan felett. Valójában, ha a korábban említett megkötéseket nézzük azzal kapcsolatban, hogy mit tehetnek a tajvaniak az ENSZ-ben, sokkal nagyobb hatással van a népi Kína az ENSZ-re, mint Tajvanra.
Az ENSZ karta határozottan és egyértelműen kimondja, hogy „meg kell erősíteni a hitet az emberek alapvető emberi jogaiban, a méltóságában és értékeiben, az egyenjogúságban férfiak és nők, kis vagy nagy nemzetből valók között egyaránt.”
A tajvani kormány és népe hiszi, hogy közreműködésük – főképpen az ENSZ által kezdeményezetett „Fenntartható Fejlődési Célkitűzések” területén - mindenkinek a hasznára válna. Ugyanakkor kihagyni Tajvan ebből a törekvésből veszélyezteti a globális erőfeszítések sikerét.
Tajvan sokat segíthet a világnak a fenntartható fejlődés megteremtésében. A tajvani embereknek szüksége van a nemzetközi közösség segítségére az egyenlő elbánás és jogok érvényesítéséhez az ENSZ-ben. Hogy ne kelljen végre visszafordulnunk az ajtóból.
