Köztársasági Elnök Hivatala
Kínai Köztársaság (Tajvan)
Sajtóközlemények
Találkozóm során Xi úrral nézetet cseréltünk a szoros közi kapcsolatokról, a békés fejlődésről és a békés konszolidációról, valamint a prosperitás fenntartásáról. Biztosan mindnyájukat érdekli a találkozó légköre. A találkozó őszinte és igen pozitív légkörben zajlott. Xi úr pragmatikusnak, rugalmasnak és nyíltnak tűnt az ügyek megvitatása során. Reméljük, hogy ez a szellem tükröződik majd a szoros-közi kapcsolatok kezelésében.
Megbeszéléseink több pontot érintettek. Az első pont az 1992. évi Konszenzus volt a Tajvani Szoros két oldala közötti béke fenntartásáról. Elmondtam Xi úrnak, hogy a Konszenzus, mely 1992. novemberében jött létre a Tajvani Szoros két oldala között, ragaszkodik az „egy Kína” kitételhez, azonban a két fél részére eltérő értelemmel bír, az egyes felek szóban fejezhették ki a saját értelmezésüket. Ez volt az 1992.-i Konszenzus „ egy Kína, eltérő értelmezések”. A Kínai Köztársaság értelmezésében nem szerepel a két Kína; egy Kína, egy Tajvan; vagy Tajvan függetlensége, mivel ezt nem teszi lehetővé a Kínai Köztársaság Alkotmánya. Azt is hangsúlyoztam, hogy a fenntartható béke és jólét a szoros közi kapcsolatok fejlesztésének közös célkitűzése kell hogy legyen. Kapcsolataink alapjaként folytatjuk az 1992. évi Konszenzus „egy Kína, eltérő értelmezések” konszolidációját, fenntartva a béke és jólét jelenlegi állapotát.
A második pont az ellenségesség mérséklése és a viták békés kezelése. Elmondtuk Xi úrnak, hogy Tajvan népének különösen fontos a biztonság és a méltóság. Azt akartuk, hogy Xi úr és a szárazföldi Kína megértse: reményeink szerint az összes vitás kérdést, akár politikai, katonai, társadalmi, kulturális, jogi, vagy bármely egyéb kérdésről legyen szó, békésen meg lehet oldani, lehetővé téve mindkét fél részére, hogy kölcsönös jóakaratot tapasztaljon. Külön megemlítettem neki, hogy frusztráló élményei voltak népünknek, amikor civil szervezetek tevékenységeiben vettek részt, beszéltem arról is, hogy kormányunk milyen beavatkozásokkal állt szemben amikor regionális gazdasági integrációs vagy egyéb nemzetközi tevékenységekben vett részt. Reményeink szerint csökken majd az ellenségesség ezeken a területeken, különösen a civil szervezeteink tekintetében. Megmondtam Xi úrnak, hogy ezeknek a szervezeteknek elit tagjai és szakértői vannak, akik elég erősen reagáltak ezekre a kérdésekre és a bánásmódra melyben részesültek.
Reméljük, ezentúl csökken a hasonló incidensek száma.
Válaszul Xi úr azt mondta, hogy ezeket az ügyeket eseti alapon, megfelelően kezelik majd.
Azt is kijelentettem, hogy sok tajvanit aggasztanak, hogy Kína hadi eszközöket telepít Tajvan ellen, többek között a Zhurihe bázison, melyet mindannyian ismerünk, és ahol rakétákat állítanak fel. Xi úr azt mondta, hogy ez a hadrendbe állítás elvben nem Tajvan ellen irányul.
A harmadik pont a szoros közi cserekapcsolatok és kölcsönös előnyök bővítése. Hangsúlyoztuk: adott a tény, hogy Tajvannak és a szárazföldi Kínának eltérő társadalmi és gazdasági rendszere van, a két félnek elegendő időre van szüksége, hogy elmélyültebb cserekapcsolatok alakulhassanak ki. Megismételtük azt is, hogy Tajvannak érdekében áll a regionális gazdasági integrációban való részvétel. A kérdés, hogy melyik fél csatlakozik először és melyik később, fel se kell, hogy merüljön. Xi úr készséget mutatott arra, hogy megbeszélje ezt a témát, valamint üdvözölte részvételünket az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankban valamint a szárazföldi Kína „egy övezet, egy út” kezdeményezésében.
A negyedik pont a szoros közi forró vonal létrehozása. Úgy gondoljuk, hogy a forró vonalat a Szárazföldi Ügyek Tanácsának minisztere és a Tajvani Ügyek Hivatalát vezető miniszter között lehet létrehozni, lehetővé téve, hogy a miniszterek fontos vagy sürgős ügyekben nézetet cserélhessenek. Xi úr kijelentette, hogy ezt az ügyet hamarosan rendezni lehet.
A kulturális és oktatási cserék vonatkozásában kifejeztem reményünket, hogy a szárazföldi Kína több szakközépiskolát végzettnek engedélyezi, hogy a tajvani felsőoktatásban részt vegyen. Megjegyeztem, hogy ez irányú erőfeszítéseink az elmúlt néhány év során korlátozott sikerrel jártak. Amint azt mi tajvaniak tudjuk, műszaki egyetemeinken hiány van a hallgatókból. Felhívtam a figyelmet a tényre, hogy Vietnám, Thaiföld, India és Indonézia támogatják a tajvani politechnikai intézményekben történő képzést egyetemi tanáraikon keresztül. Szívesen látjuk ezeket a hallgatókat. Beiktatásom előtt körülbelül 30.000 külföldi diák tanult Tajvanon. Az idei évre ez a szám 100.000 fölé emelkedett. Szándékunkban áll Tajvant az ázsiai csendes- óceáni térség felsőoktatási központjává változtatni. Említettem, hogy a szárazföldi Kínában több mint egy millióan szereznek szakközépiskolai képesítést. A szakközépiskolát végzettek akikre utalok, azonos szinten vannak a tajvani ötéves alsószintű technikum végzettjeivel, akik később műszaki főiskolába iratkoznak be kétéves tanfolyamokra.
Az ötödik és utolsó pont az együttműködés a szoros közi jólét elérése érdekében. Utaltam arra, hogy a történelem több olyan ügyet is hagyott hátra, melyeket a két fél nem képes egyik napról a másikra megoldani. Ezeket az ügyeket pragmatikusan kell kezelni. Ha elhamarkodottan kezelünk néhány különösen érzékeny témát, a dolgok csak rosszabbodnak. A szoros közi béke és stabilitás fenntartása az irányadó tajvani álláspont. A szoros közi kapcsolatok fejlődésénél figyelembe kell venni a közvélemény alakulását. Ismételten kijelentettem, hogy a szoros két oldala közötti kapcsolatokat a méltóság, a tisztelet, az őszinteség és a jó szándék alapjaira kell építeni, mivel csak így csökkenthetjük a két fél közötti lélektani távolságot.
Hangsúlyoztam, hogy reményeink szerint a két fél az ellenségességet barátsággá tudja változtatni, a háború helyett békére törekedve.
